Hali!
Meg is érkeztem a Prolog-gal! Ezt még egyedül írtam, de az 1.részt, valamint a többit már közösen fogjuk.
Jó olvasást! Megosztani, pipálni, komizni ér! :)
XoXo
~Clau
~Clau
Az élet sokszor kiszámíthatatlan és kegyetlen tud lenni. Nem lehet felkészülni eléggé semmire. Se jóra. Se rosszra. Soha nem tudhatod, hogy mi fog veled történni aznap. Másnap. Egy hét, avagy egy év múlva.
Egyik pillanatban még vidáman sétálsz az utcán, a másikban pedig már egy kórházi ágyon fekszel élet-halál között. És a legszörnyűbb, hogy semmit sem tehetsz. Csak vársz. És vársz. Abban a hitben élsz, hogy egyszer MINDEN RENDBEN LESZ! Bízol a csodában és az orvosokban.
De ez egy kis idő után felemészt. Megőrülsz a tehetetlenségtől és a várakozástól. Talán már-már fel is adod. Nem hiszel és bízol semmiben és senkiben. Feladod a reményt és talán már bele is törődsz abba, hogy
De tényleg így van ez? Minden ilyen visszafordíthatatlan lenne? Már nem lehet semmit se tenni? Tragédia vagy gyógyulás? Szerelem vagy karrier? Esetleg mindkettő? Vagy egyik sem?
Szép lassan minden kiderül...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése